Horthy István, a kormányzó fia saját erejéből és eredményesen végezte el a középiskolát és az egyetemet magyar földön, és soha nem használta ki azt, hogy az apja a Magyar Királyság első embere. Istvánt nem érdekelte a politika, műszaki ember volt, autó- és motorversenyző, aki elment Amerikába is, hogy egyszerű munkásként dolgozzon a Ford autógyárban. Amatőr repülőből lassan profivá képezte ki magát. A legnagyobb magyar gépgyár embereként, ha üzletet akart kötni Indiában, akkor felült egyszemélyes sportgépére, és elrepült Bombaybe. Amikor végre rátalált élete párjára, akkor is egy kis repülőgéppel mentek nászútra, körberepülve a Földközi-tengert.
István maga volt a pontosság, az alaposság mintaképe, mindig betartotta a szavát, és végig becsületes maradt. Akkor is, amikor apja megtette őt a saját helyettesének, és fontos állami feladatokat kapott. Aztán kiküldték a frontra, ahol vadászpilótaként szállt szembe a szovjet repülőkkel… Ez hibának bizonyult, mert egy napon végzetes baleset érte: gépe lezuhant és ő is odaveszett. Halálának körülményei sokak számára még ma sem egyértelműek, egymást érik a különféle összeesküvés-elméletek.
A szerző érdekfeszítően vetíti elénk annak az embernek az életútját, aki egykor Magyarország második közjogi méltósága, legfontosabb embere volt, aki szembeszállt volna a német és magyar nácikkal is, és ezért – ha életben marad – örökre megváltoztathatta volna hazánk történelmét.