E kötet: egy "regény mögötti regény", illetve annak lehetősége. Sajátos "életrajz", napló, álomfejtés-sorozat, amelyben mindennapi események, belső világok, gyermekkori tragédiák, emlékképek, képzeletjelenetek váltják egymást - és mosódnak össze a nagy "idő(tlen)ben", ahol az elődök és bizonyos kortársak tisztelete is fontos szerepet kap: hatásuk, szellemük ott lüktet a lapok félhomályában... A szerző "énjei" felváltva beszélnek: rejtőzködéssel, kitárulkozással, metanyelvi betétekkel, játékos-abszurd szóhasználatokkal, "kollázs-montázs-hommage"-hatásokkal is élve... (Ha csak irodalmi vonatkozásait vizsgáljuk, például Szentkuthy Prae-­hatása, L. F. Céline Halál hitelbe című művének bizonyos atmoszférája, Joyce Finnegan-idézése, Gombrovicz Kozmosza, Artaud kiábrándult (aszketikus) őrülete, Milorad Pavić álomvilága vagy éppen Pelevin "jelenléte" - és nem utolsósorban: Alfred Jarry megszállottsága, morbid, kreatív, végletes, mániás... sokoldalúsága is ott vibrál a kötet sorai között.) Mondhatni, hogy "egy könyv készülésének, alakulásának a könyve", ami többrétegű és képlékenyen "felhő-szerű". Belső formái, lényei, terei metamorfózisok: szimultán beszédmódokkal, idézetekkel, töményen és levegősen egyaránt, melyben a szereplők váltakozó minőségükkel, mibenlétükkel (Fiú-férfi-utazó-leíró-alteregó...) elemeikre bontják, kétségekkel, elvonatkoztatásokkal analizálják, majd alkotják önmagukat újra és újra: változatosan alakítva a lezárhatatlannak tűnő írásfolyamot. A hullámzó-örvénylő elmefolyamot, melyben - szinte - "minden(ki)" benne van...