Az író a Margaretta című műben a szerelmet, szerelemmel járó szenvedést, bánatot ábrázolja mese alakjában, oly csodásan, hogy az is át tudja élni, akit eddig a szerelem halvány szele sem érintett meg. - És a legelső napon a lány egyetlen pillantás alatt szerette meg a kedvesét. A szerelemmel járó szavaival bűvölte meg szerelmét. - Szeretném úgy ölelni át, hogy vele ölelem a virágzó fákat, a kigyulladó csillagokat és mindent, ami az emberé. Mert a szerelem az embert a rabságból szabadítják ki, önmagából és a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt. De ha elveszítjük azt, aki az egész világot jelenti, a világ megint árnyékvilág lesz. Elveszítjük azt a kérdést, amit csak a szerelmünknek tartogatunk és amire csak ő tud felelni. Azt a szomorúságot, ami miatta támadt bennem, és ami csak neki fájhatott ezen a világon...