A hatvanas évek első éveiben játszódó történet fő helyszíne a Hullám nevű kocsma, a szereplők lecsúszott arisztokrata és polgári egzisztenciák, a legkülönbözőbb művészeti ágak félreállított képviselői, köztük ’56 után bebörtönzött és frissen szabadult figurák. A korabeli bonmot szerint a magyar értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az italozás hozta össze ezeket a kilátástalan helyzetük elől önpusztító piálásba menekülő embereket, és minden társaságban voltak ígéretekkel vagy zsarolással beszervezett besúgók. Miközben egész Nyugat-Európa az új hullám lázában pezsgett, nálunk akkor még az jelentette a pezsgést, hogy csapatostul jártuk a kocsmákat. Innen indult tehát az egész kádári konszolidáció, aminek azonban hatalmas ára volt: a spiclirendszer kialakulása, végtelenül sok szenvedés, árulás – és halál. 1989 előtt minderről nem lehetett beszélni, de a döntéshozókat utána sem érdekelte ez a téma, amely a mai napig „fehér folt” a magyar játékfilmben. Láthatatlan filmtörténet című sorozatunkban neves alkotóktól olyan forgatókönyveket adunk közre, amelyekből valamilyen ok miatt nem születtek filmek, de árnyalhatják és gazdagíthatják egyes rendezők, illetve korszakok megítélését.
