Ezt a könyvet a lelkem mélyén élő Bohóc írta. Arról, ami manapság az egész emberiség legnagyobb félelme: a nagy összeomlásról. A világ végéről. Műfaja: játék és spirituális vallomás. S mivel a Bohócom úgy gondolja, hogy a Nagyérdemű Olvasó lelkében is él egy Bohóc, arra kért, hogy adjam át neki ezt az üzenetet:
Mi szabadok vagyunk, barátom! Miénk a világ és a túlvilág! Föld és ég. Nekünk ingyenjegyünk van a pokolba és a mennyországba. "Az én országom nem e világból való!" - mondta a Mester. Mi ettől annyiban különbözünk, hogy nekünk semmiféle országunk nincs. Nem is kell! Semmi. Se hatalom, se gazdagság, se biztonság, se lakcímkártya, mert tudjuk, hogy semmi sem a miénk. Nekünk nem kell más, mint ami kis batyunkban elfér. Mi van ebben a batyuban? Nevetés. És dal. Ez a mi kincsünk. És ha a hangunk elment, akkor fütyülünk. És ha fütyülni sem tudunk, akkor ráteszünk a fésűnkre egy WC- papírt, s azon fújunk majd gyönyörű nótákat. S ha már fésű sincs, és papír sincs, akkor a szívünkben szól a zene. És a nevetés. Örökké.