Mózes Huba 1941. június 2-án, Kolozsvárt született. Irodalomtörténész. Az irodalmi művek, folyamatok és intézmények kutatását az ezerkilencszázhatvanas évek derekán szülővárosában kezdte, majd 1993-tól Miskolcon folytatja. Elsősorban a XX. századi erdélyi, valamint a középkori magyar irodalom kérdései foglalkoztatják. A forma dat esse rei vezérelvet követve különös figyelmet szentel az irodalmi alkotások belső arányainak és a kialakításukban szerepet játszó verstani és egyéb alakzatoknak: az aranymetszésnek, az ismétlésnek és az álarcosságnak. 19 önállóan és 6 másodmagával jegyzett, együttesen 25 szerzői kötete jelent meg. Önállóan 15, másodmagával 14, együttesen 29 antológiát, konferenciakötetet, hasonmás kiadást és egyéb kiadványt szerkesztett.

„A XVI. századi magyar Bibliafordítások irodalmi szempontú vizsgálatából messzemenő következtetéseket levonni korai volna. Két tanulság mégis jelezhető. Az egyik a kor literátusainak az ősköltészet többé-kevésbé rejtetten továbbélő megnyilatkozásai iránti fogékonyságát, a másik pedig a később kikristályosodó lírai műfajok történeti előzményeinek az eddig feltételezettnél nagyobb gazdagságát valószínűsíti.
A felsorakoztatott szemelvények mindenesetre meggyőzően bizonyítják, hogy a Biblia és jelesül a korai magyar Bibliafordítások több más tudományág mellett a poétika történetének is máig kellőképpen ki nem aknázott, felbecsülhetetlen értékű forrásai.”
/Mózes Huba: Versszerűség és műfajiság az Ószövetség könyveiben/