Móritz Mátyás könyvének egyik legfőbb erénye a sokfélesége. Hiszen a Holdhomokban olvashatunk szociális érzékenységről tanúbizonyságot tevő szövegeket éppúgy, mint a könyvkiadók világát belülről, ironikusan-szarkasztikusan megjelenítő novellákat, vagy boszorkányokat, legendákat megelevenítő írásokat, melyek átkokra, bűnügyekre épülnek – sőt még a világ jelenlegi állapotára, a koronavírusra is reagál a szerző.
Móritz a magas irodalom és a lektűr jegyeit ügyesen ötvöző, rövid, lényegre törő történetei sokat tudnak arról, miként, milyen természetességgel tud félrecsúszni egy ember élete vagy egy párkapcsolat. Egyáltalán: az emberi psziché működésmódjáról. Ha az elején a szociális érzékenységet említettük, úgy említhetnénk egyszerűen csak a szövegeken átütő érzékenységet is. És mindjárt utána a dicséretes valóságismeretet.
Az írót az is foglalkoztatja, hogyan hat a hétköznapok valósága az írásra, a művek születésére. Alkotói műhelyébe invitál minket, megmutatva, hogyan is születik egy szöveg, milyen munkafázisokon megy át. Sokat tud a kiadók világáról, és ahogy erről mesél, az új színt jelent az irodalmi palettán: hiszen eddig jobbára például szerkesztők, a kiadói hierarchiában magasabban elhelyezkedő személyek nézőpontjából hallhattunk a könyvkiadókról, de itt most alulnézetből, egy raktáros szemszögéből olvashatjuk az egyszerre vaskos humorú és szívfájdító történeteket.
Aki Móritz Mátyás novelláit elolvassa, bizonyosan többet fog tudni a világról, mint előtte.