Móricz nagy trilógiája, az Erdély három kötetével: Tündérkert (1921), A nagy fejedelem (1927), A nap árnyéka (1933) „a 20. századi magyar irodalom legnagyobb és legsikeresebb erőfeszítése múltunk birtokbavételére", írta róla az író nagy kortárs kritikusa, Schöpflin Aladár. A magyar ember két nagy történelmi típusát támasztotta benne életre Báthory Gábor és Bethlen Gábor alakjában. A klasszikus értékű trilógia a 17. századi Erdély politikai és társadalmi életének, emberi világának tündökletes megelevenítése.
