Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására.
Egy regény, amelyik az első világháború kitörésének hírével maradt félbe, s épp arról mesél, miért is volt folytathatatlan az előző századforduló békeéveinek világa – ez az 1914-ben írt Jószerencsét. S egy „nemes ponyva” húsz esztendővel később, amelyik ugyanezekbe a békeévekbe lovagoltat egy régvolt, romantikus figurát, hogy az ő szemével lássuk: vagyonok, tervek és szerelmek mind hazugságra épülnek – ez a ’36-ban írt Betyár.
