A regény először 1906-ban, a mára elfeledett Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban jelent meg folytatásokban. A 28 éves Molnár Ferenc egy körúti kávéház karzatán ülve dolgozott az újabb és újabb részeken, és aligha sejtette, hogy éppen a legnagyobb karriert befutó magyar ifjúsági regényt írja. A következő évben a történet könyv formában is megjelent, és az 1910-es évek elejére már angolra és németre is lefordították. Százéves pályafutása során készült belőle némafilm, hangosfilm, filmsorozat, és számos országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. A könyv szereplői, a budapesti Józsefváros szülöttei ma már az ifjúsági irodalom halhatatlan hősei közé tartoznak. Gyerekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon. Molnár Ferenc (1878-1952) Molnár Ferencet a világ elsősorban színpadi szerzőként ismeri. Negyvenkét színdarabja közül a legjobbak, Az ördög (1907), a Liliom (1909) és A testőr (1910) egyaránt sikert arattak Bécsben, Berlinben, Olaszországban és az Egyesült Államokban. Szellemes dialógusai, kiváló dramaturgiája, a polgári életmódról alkotott finom kritikája és a darabokban megbúvó lélektani megfigyelései mindenütt lenyűgözték a közönséget. A színművek népszerűsége fontos szerepet játszott abban, hogy külföldön korán felfigyeltek Molnár Ferenc ifjúsági regényére, A Pál utcai fiúkra. Az ízig-vérig pesti író, aki az egész világgal megismertette a nyolcadik kerületet, idegen földben nyugszik: a fasizmus elől először Svájcba, aztán az Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban halt meg, sírjára leghíresebb színdarabjának egyik mondata van vésve: „Te csak most aludjál, Liliom!”