„Egy szobafilozófus akármennyit is gondolkodik a halálról, ha hiányában van a halál-felismerési képesség előfeltételének, a fizikai bátorságnak, végül egy szemernyit sem fog tudni megragadni a lényegből."
Misima Jukio, Japán egyik legkiemelkedőbb 20. századi regény- és drámaírója ebben a művében egy új irodalmi műfajjal kísérletezik. Önéletrajzi ihletésű írásában azt a belső folyamatot ábrázolja, amelyben egy gyöngécske, könyvmoly irodalmár ráébred saját fizikumának, izmainak létére és jelentőségére, miközben mindezt párhuzamba állítja a szavak teremtette világ önmagában átélt realitásával.
A cím szimbolikus – a szabad levegő, az életerőtől kicsattanó természet és a testépítésben használt súlyok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Misima fölfedezze magában a konkrét, intenzív tettekben megmutatkozó erőt, mely ugyanúgy része az identitásának, mint önboncolgató, befelé forduló, kifinomult művészete.