A dataizmus értékei és normái szerint az adat megkérdőjelezhetetlen univerzális kód, amelynek segítségével minden, ami létezik, lefordítható az adatok nyelvére, a világ pedig teljesen előre jelezhetővé és ellenőrizhetővé válik. Miriam Rasch holland filozófus az alapul szolgáló feltételezéseket és a dataizmus magától értetődőnek tartott meggyőződéseit teszi etikai reflexió tárgyává. Valóban algoritmusként tekinthetünk az emberre? Mi lesz a sorsa az olyan dolgoknak, amelyek nem ragadhatók meg adatként? Miért tekintjük a dataisztikus jövőt elkerülhetetlennek? Alternatívaként dezautomatizáló jelenségeken keresztül elvezeti az olvasót a súrlódás kulcsfogalmához, amellyel feltárja a dataizmus mögöttes hipotéziseit. Az automatizált világ ellenében, amely láthatatlan hálójában fogva tart minket, a súrlódás átértékelését javasolja. Hiszen a technológia épp a súrlódást próbálja száműzni. A súrlódás, a hiba, a feszültség ellentart az adattermelésnek. Nem véletlen, hogy a súrlódásmentes működés, a seamless design már a kilencvenes évek óta a hardver- és szoftverfejlesztések fő ideája és egyben a dataizmus egyik legfontosabb dogmája. Miriam Rasch könyve kísérlet arra, hogy súrlódást keltsen a gépezetben.
