A 20. század második felének francia filozófiája mindmáig az utolsó olyan szellemi áramlat volt, amely képessé vált a bölcselet problémafelvetésének teljes megújítására. Hatása óriásira duzzadt, érdeklődési köre lefedte az egész szellemi földrajzot és minden médiumot, a politikai reflexióktól a társadalomkritikáig és a művészi kísérletezésig. Számos eminens gondolkodó megjelent ebben az áramlatban, köztük talán a legkiemelkedőbbek Michel Foucault (1926–1984) és Jacques Derrida (1930–2004) voltak. Mindketten elítélték a diszkurzív mező szokásos előfeltevéseit, és támadták az uralkodó etnocentrizmust, még ha különböző módszerekkel is: Foucault a történeti elemzés genealógiai gyakorlatán, Derrida pedig a logocentrizmus és a fallocentrizmus dekonstrukcióján keresztül. A ma rendelkezésünkre álló fogalmi apparátus egy igen jelentős részét e két filozófustól kaptuk. (Manuel Cruz, filozófus)