Figyeljünk akkora erőbedobással, amekkorát a legtöbb ember a beszédre tartogat.
Az egyik ember beszél – a másik hallgat. Annyira alapvető helyzet, hogy készpénznek vesszük. Sajnos azonban a legtöbben odafigyelés helyett már a válaszunkat fogalmazzuk, vagy azon gondolkodunk, vajon elég értelmes képet vágunk-e, még rosszabb esetben gondolatban már az esti vacsora előkészítésén fáradozunk. Ébresztő! Ha úgy döntünk, hogy valódi társai szeretnénk lenni a körülöttünk élőknek, hagyjuk abba, amit csinálunk, és hallgassuk meg a hozzánk közel állókat.
