Nagy szakszerűséggel megírt, hiteles művet, újszerű, olvasmányos és minden tekintetben hiánypótló munkát tart kezében a tisztelt Olvasó. Mester Éva restaurátor és üvegtervező az építészeti üvegek iparművészeti értékeiről ír. A könyv szerzője sokoldalúságáról ismert. Mindenekelőtt alkotóművész: az üveg mestere. Ha tollat ragad egyforma alapossággal foglalkozik az üveggel mint anyaggal annak iparművészeti alkalmazásával fejlő?déstörténetével a szakma minden apróbb-nagyobb fogásával. Könyvében az egykori díszítetlen de magas technikai színvonalon készült római épületüvegektő?l kezdve a karoling Zalavár/Mosaburg feliratos üvegfestményeivel folytatva a budai Vár kora gótikus ablakain át a visegrádi Királyi Palota reneszánsz üvegfestményein keresztül és számos korabeli írásos dokumentum ismertetésével jut el gondolatsora a 19-20. század emlékanyagához. Mondanivalóját színesíti hogy Mester Éva a hazai üvegkészítés történetét nem csupán levéltárak dokumentumaiból felmérési rajzokról régészeti raktárak polcairól ismeri. A megmaradt töredékeket fizikai valóságukban éli át. Számtalan kiemelkedő? üvegművészeti alkotást saját kezűleg restaurált. Tevékenységének jellegébő?l következik hogy heteket tölt magas szeles állványokon szédületes magasságban: forró napsütésben vagy éppen dermesztő? hidegben. A nagy elő?dök gazdag hagyatékát is mindenkinél jobban és közelebbrő?l ismeri. Munkája során szerzett sokrétű tudása és ismeretanyaga átélhető?vé és életszerűvé teszi közlendő?it. Könyve címe néhány résztéma alapos feldolgozását ígéri az olvasásba merülve döbbenünk rá hogy a könyv életművének egyfajta összefoglalása is. Szegő?djünk tehát az üveg történetének az üvegművészet ars poeticájának az értékek mentésének megismerése útján hűséges társként Mester Éva mellé. Nála megbízhatóbb kísérő?t e témában aligha találnánk. Az 1998-ban alapított OCTOGON architecture&design az építészet belső?építészet és tárgykultúra kiemelkedő? alkotásait meghatározó személyiségeit a nemzetközi építész világ sztárjait mutatja be szakmailag felkészült újságírók tollából közérthető? nyelven. Az építészeti üvegek iparművészeti értékei Magyarországon című könyvrő?l 2012. júliusában egy méltató cikk jelent meg Somosi Rita tollából amelyet itt olvashatnak: A művészettörténeti stílus-összefoglalók vagy építészettörténeti szakkönyvek nagy hiányossága hogy egy-egy korszak elemzésekor a kiemelt jelentőségű emlékekkel vagy csak azok egyes részleteivel foglalkoznak. Egy átfogó munkától természetesen nem várható el hogy azonos terjedelemben tárgyalja az adott korszakhoz tartozó iparművészeti alkotásokat - még ha a tárgyalt időszak együttes fontos részét is képezik - ugyanakkor marginális jelenlétük a művészettörténeti képzésben és szakirodalomban sajnos predesztinálja a szakma és közönség fogékonyságát tájékozottságát. Mester Éva hiánypótló munkát állított össze mely gazdag képanyaggal illusztrálja az építészeti üvegek történetét a kezdetektől a XX. század első harmadáig s mivel maga is több oldalról érintett a témában - restaurátor és üvegtervező - így az egyes korszakok átfogó elemzése mellett a gyakorlati kérdések is tárgyalásra kerülnek támpontot nyújtva a technikai részletekben járatlan olvasóknak is. Egy-egy kor társadalmi igényeit és technikai felkészültségét is kitűnően tükrözi az építészeti üveg amelynek története a stílusok és technikai vívmányok fejlődésével alakulásával változott akárcsak az építészethez fűződő alá- vagy mellérendelt viszonya. Az üveg történeti építőanyagként való bemutatása mellett a szerző következetesen áttekinti a legkorábbi emlékeket a középkori üvegablakoktól a XIX-XX. század fordulójának virágkoráig melynek bemutatása - főleg a Kárpát-medence térségében - a könyv leghangsúlyosabb része. Az egyházi megrendelések mellett fokozatosan megjelenő társadalmi igények építészettörténeti változások és az üvegfestészeti technikák fejlődése együttesen járultak hozzá a terület folyamatos átalakulásához melyek ismertetésével a szerzőnek köszönhetően valóban átfogó képet kapunk erről a több száz év alatt lezajló folyamatról. A régészeti leletek tárgyalása külön kuriózum a területen járatlan olvasóknak. A kötet az 1870-1930 között született alkotások részletes elemzése után Haranghy Jenő munkásságával zárul némi űrt hagyva mégis maga után mivel a XX. század hátralevő része feldolgozatlanul maradt.
