A matematikus-pszichológus szerző rövid írásaiban elgondolkodik napjaink pszichológiai, gazdasági, politikai jelenségeiről, és sokszor meglepő következtetésekre jut. Matematikus énjéből pusztán a színtiszta logikát használja, de azt nagyon következetesen olyankor is, amikor többnyire érzelmi érvekkel szokás operálni. Pszichológus énjéből fakadóan nyitott mindenre, ami emberi, kivéve a gonoszságot, a másoknak ártás szándékát. Így aztán írásaiban mindegyik politikai irányzat követői találnak olyasmit, ami épp az ő gondolataikhoz tesz hozzá valami érdemlegeset, és találnak kivetnivalót is.
Az írások eredetileg részben a Magyar Narancsban, részben a Heti Világgazdaságban jelentek meg, de a szerző sokat alaposan átírt. Kivette belőlük a napi aktualitásokat, és így még tisztábban jelenik meg bennük az, aminek az érvényessége ezeken messze túlmutat.
Kamaszkorom óta követem azt a klasszikus angol ideált, miszerint az ember életében legyen egy olyan terület, amelyen profi tudású amatőr. Az utóbbi években a közírásban találtam meg ezt.
Így szerencsére, ellentétben a profikkal, nem kell reflektálnom mindenre, ami épp történik az országban vagy a világban. Elég, ha csak azokra az eseményekre, éppen divatos eszmékre vagy disznóságokra reagálok, amelyekről úgy érzem, van olyan mondanivalóm, ami másokétól különbözik, és amiről úgy gondolom, hogy néhány ember számára érdekes lehet.
Mondják: „nem kaphatsz meg minden nőt”, és nagyon nem hiszek ennek a mondásnak abban a közkeletű kiegészítésében, miszerint „de törekedni kell rá”. Annak az olvasónak írok, aki ilyesmit szeret olvasni, és arra törekszem, hogy ha már megírom, legyen rendesen megírva – akár igazam van épp, akár nincs.
Mérő László
