„Először is azt kell észrevennünk, hogy a piros, ami a szemünk elé kerül, nem egyszerűen quale, vagyis nem a létezőre ráfeszülő papírvékony hártya, további elemzésre nem szoruló egynemű, banális információ, ami vagy eljut hozzánk a dologgal kapcsolatban, vagy nem; s amelyből abban a pillanatban, hogy tudomást szerzünk róla, már ki is facsartunk minden tudnivalót, tehát nem érdemes több szót vesztegetni rá. Ahhoz, hogy valamilyen konkrét pirosat meglássunk, fókuszálnunk kell, még ha ez észrevétlenül, a pillanat tört része alatt megy is végbe, hogy az általános pirosság homályába az imént még belebámuló szem rögzíthesse, exponálhassa a tárgy színét. Ha ez már megtörtént, akkor a tekintet vagy belemerül a megtalált, szilárd szerkezetbe, vagy ismét elkalandozik, és a színminőség visszanyeri iménti diffúz meghatározhatatlanságát.”
Maurice Merleau-Ponty filozófiai alapművei közül e posztumusz megjelent könyve most változatlan utánnyomásban újra megjelenik.