Csillogó kék szemű lány volt Mici. Arca pirospozsgás, haja fürtös, orra fitos, bal pofiján gödröcske: mondhatni mosolyra született. Mici mégis mindig morcos volt. Reggel szigorúan bal lábbal kelt fel; és bár meleg vízzel mosott arcot, a kedve fagyos maradt. Nem javított kedélyállapotán a bőséges reggeli sem: hiába a vajas kifli, a tojásrántotta, a trappista sajt, a mézes tea; Mici olyan képpel ült az asztalnál, mintha citromba harapott volna.
