– ​Mit csinálsz? – Kérdezte a műsorvezető ijedten.
– A fegyver csövét a számba veszem, majd meghúzom a ravaszt.
Alexis körül megfordult a világ, a gyomra apró gombóccá húzódott össze.
– Ez csak egy ostoba vicc, Ugye? – Kérdezte remegő hangon.
– Nem. Ez nem egy hülye vicc.
– Állj! Várj, Susan, ezt nem teheted! – Hadarta Alexis kétségbeesve és közben azt remélte, hallja az adást valami illetékes és közbelép. Reménye azonban nem vette figyelembe, hogy a betelefonálóról egy keresztnéven és néhány életrajzi töredéken kívül semmi mást nem lehetett tudni.
– Miért nem? Zavarja az élő adást? Ide figyelj, Alexis! Ha azt akarod, hogy a sok taknyos, aki hallgatja a sületlenségeidet, tanuljon is valamit ebben a rohadt életben, ne keverd le a következő másodperceket. Végzek magammal.
– Ne tedd! – Kiáltotta Alexis és felpattant a székből, mintha csak odarohanhatna a helyszínre közbeavatkozni.
– Ennyi az élet, kedves rádióhallgatók – sóhajtotta Susan.
A következő pillanatban hangos csattanás hallatszott.
Aztán csak a baljós csend sercegett az éterben.