Az író különös játékot űz az olvasóval. Ebben a regényében, a hősei által átélhetjük az időtlenség nyugtalan, izgalmakkal teli világát.
Két testvér, egy lány és egy fiú él az ókorban. A szülők ódon, ám tehetős vár uralkodói, hatalmasok a múltban.
A fiatalok ebben a korszakban ismerik meg a szerelmet, a családi viszályok harcait, más vidékek különös szokásait, hitvallásait.
Harcok és kalandok gyermekei ők, akik egymással is csatáznak, vagy éppen békülnek.
Az idős emberek bölcsessége kíséri útjukat, néha némán, néha segítve.
Marton nagy dramaturg, mert a regény közepe felé hirtelen minden megváltozik, csupán a szereplők arca marad meg. Az időtlenség játékával az író belecsúsztatja hőseit egy másik korszakba, ahol a viszonyok kísértetiesen hasonlítanak az ókori világhoz.
Marton Mária humora, és a már jól ismert, mély emberábrázolása ebben a művében is erővel hat.
Ez a regény izgalmas szellemi hullámvasút, az olvasó beleborzonghat a nagy változásokba.