Markó (1790-1860) a bécsi akadémián tanult, s eleinte - néhány életkép mellett - főként a hazai tájat festette. Fiatalkori fő műve a Visegrád, a magyar művészet emblematikus alkotása. Az 1830-as évektől Olaszországban élt, s a félsziget természeti szépségei mellett az antikvitás emlékei, valamint a mitológia és a Biblia egyes jelenetei is felkeltették érdeklődését. Fő területe mégis a táj maradt, amelybe apró staffázsalakokkal helyezte el a történeteket. Noha pályája jelentős részét külföldön töltötte, állandó kapcsolatban maradt Magyarországgal, és fontos szerepet játszott a nemzeti festészet kialakulásában. A Markó életét és munkásságát bemutató kötet négy nyelven olvasható.
