1967. Moszkva. Marina Vlady, az orosz származású francia filmsztár megismerkedik Moszkva szent botrányhősével, gitáros költőjével, Vlagyimir Viszockijjal. A hűvös, elegáns, csodálatos művésznő a világsikert, Párizst, rajongásig szeretett három gyermekét és férjét, pompás kastélyát hagyta el a csapzott, szegény, két fiával mit sem törődő, alacsony, részeges moszkvai művészért. Viharos kapcsolatuk tizenhárom évig, Viszockij haláláig tartott. Viszockij egész egyénisége maga volt a lázadás és felkiáltójel. A hatalom félt lázító erejétől, ezért inkább megpróbálták agyonhallgatni. Versei viszont kézről kézre jártak, szamizdatban adták ki őket, s dalait is kazettákon terjesztették. Az egyre több botrány felőrölte Viszockijt. 1980. július 25-én, a moszkvai olimpia idején, a harmadik infarktus végzett vele. Negyvenkét éves volt. Tizenhárom év története ez a könyv, amely egy viharos szerelem és a súlyos megpróbáltatásokkal teli házasság felidézésén túl arra keres választ, miért kellett idő előtt meghalnia a kivételesen érzékeny és tehetséges művésznek. Vlady megejtő őszinteséggel szól kettőjüknek az alkohollal, később a kábítószerrel vívott küzdelméről.
