A horvát származású német írónő, Marica Bodrožić (1973–) főhősnője, a Szarajevóból elmenekült Arjeta, csaknem minden barátjával együtt, földrajzi és metafizikus tranzittérben él. Összeköti őket a délkelet-európai származás és a háború által szétrombolt szülőhaza, valamint az a kihívás, hogy mint idegenbe szakadt, útjukat kereső, maguknak és másoknak is folyvást kérdéseket feltevő egzisztenciák mindent újra kezdjenek. A cselekmény egy hétnaposidőszakot jár be – a regény hét fejezetével a bibliai teremtéstörténetreutalva –, mialatt Arjeta fotókkal teletömött műanyag szatyroktól ösztönözve új lakásában visszaemlékezik az egykori Jugoszláviában megélt boldog gyermekkorra, amelyből pusztán az emlékezés és a nagymama cseresznyefa asztala maradt meg. Emlékeibe elmerülve megtanul felejteni. Hét nap múltán már nem érzi fenyegetőnek az őt körülvevő ürességet, hanem úgy fogja fel azt, mint egy ígéretes szabad teret, amelyben újból felépítheti önmagát, túllépve a nyelv, a civilizáció és a szülőföld elvesztésén és a metafizikus hontalanságon, csüggedés nélkül nézve szembe az élettel. A könyv 2013-ban elnyerte az EU Irodalmi Díját.