A Jelvény körül táncoló őrült világban nincs szükség már a műveltsegre. A "légkör", amely talán a legvalódibb Garren-alkotta Mű volt, megszűnt. Garren Péter elindul megfigyelni a világot, újra jár Párizsban, ahol az egykor királyokat nyakazó franciák most együtt könnyeznek a trónfosztott spanyol királyi párral. Elutazik újra Berlinbe, ahol megismeri a félelem szagát. Öccse, Garren Tamás, aki egészen Peruig szökött egykor, hogy lázadjon a család ellen, itt bukkan fel ismét. Jelvénnyel a gomblyukában. Péter alvajáróként bolyong ebben a furcsa zászlós-lobogós-jelvényes városban, a benyomások nem hatolnak mélyre, nem tudják megváltoztatni személyiségének mozdulatlan középpontját. Figyel és visszatükröz. A költők nélkül maradt várost, a tömeggyűlések fülledten erotikus kipárolgásait, és főleg ezt az erős félelemszagot. Aztán visszatér hazájába, ahol az egyik idegen csapatot hamarosan felváltja a másik. De a Jelvény körül táncoló őrült világ ugyanaz itt és ekkor is. Garren Pérer tudja, hogy ahol meghalt a művészet, meghal a szerelem, ott már nem érdemes élni.
