A jelünk Az óvoda óta kísér, itt van velünk. Mutatja azt, hogy szív vagy kisautó legyünk. Ha fáradnánk, a jelünk int, hogy gyerünk, S ha nyerünk, ne higgyük azt, hogy igazán nyerünk. Ha egy felnőttől megkérdezik, mi volt a jele az óvodában, nagy valószínűséggel emlékszik rá. Az viszont egészen biztos, hogy egy óvodás számára az autó, virág, napocska, hóember, halacska vagy pöttyös labda mindenképpen többet jelent önmagánál, mint ahogy a süni, méhecske vagy lepke is. Müller Péter Sziámi verses-zenés-rajzos könyvében az óvodai jelek és csoportok nevei életre kelnek, dalra fakadnak, testet öltenek és csak arra várnak, hogy találkozzanak tulajdonosaikkal…
