Lana Evans élete tagadhatatlanul kisiklott. Kisvárosi munka, hónapvégi kuporgatás és képtelennek tűnő álmok. Ha mindez nem volna elég nyomasztó, egy éjjel rablótámadás áldozatává válik. Másnap, egy hulla pihen a nappalija szőnyegén és egy férfi áll az ajtajában, aki többet tud, mint amennyit elárul. Utazásuk összekapcsolódik, és lassan kiderül, hogy életük nem a születéssel kezdődött, de halálukkal véget érhet. ”Persze mindez még senkit sem hatalmaz fel arra, hogy gyilkossá váljon. Bűnének terhe alól nem menti fel, hogy elméjén eluralkodott a szükség és a bosszú sötét barátsága. De a kérdés jogos: kinek a mércéje dönt a bűnök megítéléséről? És vajon jól van-e súlyozva? Ki fogja megmondani, hogy melyik élet ér többet a létezés serpenyőjén? Aki számára a világot jelentette, másnak nem volt több, csak zsákmány. Nos, ő nem tesz különbséget, így fajizmussal nem vádolható. Eszik csirkét, marhát, disznót, és ha kell, elveszi egy embertől a lelkét is. Semmi személyes, csupán evolúció.” A zsáner stílusjegyei egy nem mindennapi történetnek adnak díszletet. A szereplők gyönyörűen megírt, problémákkal tarkított mindennapjait – a múlt árnyékából vagy éppen lelkekből táplálkozva – titkok és élni akarás jellemzik. A sorok között ott van az élet furcsa körforgása… Szendrey Máté, a Függőkert írója