Talán furcsán hangzik, de tény: Pirandello színműveinek első reprezentatív gyűjteménye csak 1983-ban jelent meg magyarul. Pedig már 1924-ben volt Budapesten Pirandello-bemutató, sőt 1926-ban, társulata élén, maga Pirandello is járt nálunk. Igaz, hogy a korabeli közönség (és részben a kritika is) kezdetben csupán furcsa, elrontott szalondarabokat látott a pesti előadásokban. Ám az is igaz, hogy Pirandello új színháztörténeti korszakot alkotó jelentősége utóbb mégiscsak tudatosult, és Luigi Pirandello világirodalmi helyét ma már mi is éppoly magától értetődően látjuk, mint például a Bertolt Brechtét. A mostani új kiadás alapjául szolgáló 1983-as válogatás több olyan darabot is tartalmazott, mely Magyarországon mindaddig nemhogy kiadásra, de még színpadra sem került, így korai korszakának főművét, a Liolá-t, vagy a befejezetlen, talányos torzót, A hegyek óriásai-t. A helyzet azóta néhány nagyszerű, újabb előadást leszámítva nem sokban változott. Pirandello rendkívülisége pedig mindmáig változatlan.