Az üzleti világban ma már elterjedt nézet szerint az emberi tudás kulcstényezővé vált. Vállalati vezetők erre a tényre gyakran úgy utalnak, hogy „a vállalati vagyon esténként hazamegy”, kiemelve azt az összefüggést, hogy az üzleti versenyelőny egyik legfontosabb forrása az emberekhez köthető tudástőke. A kötet a tudáserőforrással és annak szervezeti stratégiában betöltött szerepével foglalkozik. A mű szintetizáló szemléletben született, azaz két, egymással versengő vállalati megközelítést egyesít: az erőforrásokra koncentráló és a piaci pozíciókban gondolkodó szemléletet. A könyv, sajátos nézőpontjából fakadóan egyaránt hasznos olvasmány lehet a menedzsment, a tudásgazdaság és a stratégiai menedzsment területén dolgozó kutatóknak, másrészt haszonnal forgathatják azok a vállalati tanácsadók és felsővezetők, akik nem elégszenek meg a mindennapok gyakorlatával, hanem szeretnének egységes szemléletbe illesztve elgondolkodni azon, hogy a szervezetek tudástőke-felhalmozásának milyen hozadékai, illetve milyen veszélyei lehetnek.
