I. Szent László, Árpád-házi királyunk (1077-1095) megszilárdította az új (feudális) társadalmi rendet az országban és a magyarság helyzetét Európában. Véget vetett a trónért folyó belháborúnak, és visszaverte a nomád népek -köztük a kunok- ismétlődő támadását. Honvédő harcainak és a kunok letelepítésének emléke szájhagyomány útján, mondák egész sorában maradt fenn. A leányrablást és László (herceg) párviadalát a cserhalmi ütközethez (1070 körül) társítják. I. László uralkodása idején avatták szentté I. István királyt, ezzel életét és tetteit követendő példaként állították a hívők elé. I. László szentté avatásakor (1192) keletkezett legendák (valamint a később írt krónikák) is megőrizték a lovagkirály alakját az utókor számára. Kemény és könyörtelen volt, amikor kellett, ám ha a körülmények megengedték, ő nemcsak hirdette, hanem gyakorolta is a keresztényi irgalmasságot. Szent László apjáról I. Béla királyról szól a jelen kötet.