Az ókori kínai civilizációban a csillagászat, a matematika, a földművelés és az orvoslás volt a négy élenjáró tudomány. Talán nem is megfelelő kifejezés rájuk a tudomány, mindenesetre az ókori Kínában kifejlődött négy teljes tudás- és ismeretrendszert képviseltek. Közülük az orvoslás az egyedüli, amelynek sohasem lépett a helyébe a nyugati tudomány, s amely ma is fontos szerepet játszik a kínai nép egészségének megőrzésében. Felmerül azonban néhány kérdés. Hogyhogy még mindig létezik a hagyományos kínai orvoslás, egy olyan klasszikus gyógyító rendszer, amelynek semmilyen kapcsolata nincs a modern tudományokkal, dacára annak a ténynek, hogy a modern orvostudomány alapvető célkitűzése ugyancsak az egészségvédelem? Vajon tudománynak tekinthető-e a hagyományos kínai orvoslás, vagy csupán a tapasztalatok összegzésének? Vajon van-e lehetősége és tere a továbbfejlődésre saját keretein belül? Van-e lehetősége annak, hogy a modern orvostudomány lépjen a helyébe? Ezeket a kérdéseket gyakran felteszik.