Olyan posztateista korban élünk, amelyben a természettudományos gondolkodásból fakadó istentagadás már nem egyszerű intellektuális kérdés, sokkal inkább alapmagatartás. Napjaink szédítő ütemben gyarapodó tudományos ismeretei világképünket alapjaiban átformáló elméletekké válnak, ideológiai, filozófiai, sőt vallásos eszmeként jelennek meg és terjednek szinte észrevétlenül, újfajta kihívások elé állítva a keresztény teológusokat. A tudományos ateizmus azonban sokszor hamis istenképpel rendelkezik, ezért nem a kereszténység által vallott és tanított Istent tagadja, hanem egy, a korszellemnek megfelelő ál-istent utasít el, melyet a kereszténységnek tulajdonít. A hamis istenkép leleplezése és a kereszténységnek tulajdonított téves isteneszme kiigazítása igen fontos feladat, nehogy széleskörűen elterjedjen és a keresztény Istennel egyező fogalommá emelkedjen. A könyv célja a tudományos világképből táplálkozó ateizmus kritikai elemzése, valamint a tudomány és a vallás lehetséges érintkezéseinek vizsgálata: Milyen eszmecserét folytathat a teológiai értelemben vett hit a természettudomány dinamikus világképével? Megfelelnek-e egyáltalán a teológia válaszai az új tudományos eredmények kihívásainak? Ezekre a kérdésekre nincs egyszerű válasz, de a fizikai világ működésének tudományos igényű megértése minden teológus számára értékes - ennek szellemében született e könyv.