Lázár Balázs kötete elsősorban az 1740 és 1848 közötti Habsburg-korszak hadtörténeti kérdéseit vizsgálja 14 tanulmányban. Ez a periódus sokáig elhanyagolt területe volt a magyar historiográfiának, de az utóbbi években, évtizedekben, nem utolsósorban a szerző munkássága révén, egyre több fontos munka látott napvilágot, amelyek a magyar részvételt tárgyalják a korszak nagyszabású háborúiban és a császári-királyi haderőben.
A közölt tanulmányok nagy része inkább a háborúk és hadseregek politikai, társadalmi és anyagi oldalával, az újoncozással, a hadellátással és a finanszírozás kérdéseivel foglalkozik, de találunk benne igazán "lőporfüstös," csatákat és ostromokat tárgyaló írásokat is.
A szerző fontos témaköre még a nemesi felkelés intézménye, de a kötetben helyet kapott a kitüntetéstan és a hadifoglyok ügye is. A tanulmányokban érintett problémák jól megvilágítják a korszak számos megválaszolatlan kérdését és a források bőségét. Mintegy lezárva a Habsburg korszakot, a kötet végén az1849-es tavaszi hadjárat egyik fontos epizódjáról olvashatunk.
