Csökkenő termelékenység, tömeges elbocsátások, a vezetőség és a dolgozók közötti súrlódások, a vezetők inkompetenciája, tisztességtelen üzleti ügyletek: ezek mind sújtják a munkahelyeket. Nem csoda, hogy a munkavégzés stressz és szorongás forrása milliók számára. Hogyan növelhetjük a munka hatékonyságát és termelékenységét, hogyan kezeljük a feldúltságot és a zűrzavart a munkahelyen, és hogyan győzzük le a kimerültséget: ezek a dolgok egyaránt érintik a dolgozókat és vezetőket is. Ezek megoldása nem csupán nagyobb biztonságot, hanem nagyobb elégedettséget is előidézne.
Ez a tanfolyam és a hozzá tartozó füzet magában foglal néhány L. Ron Hubbard által munkahelyi alkalmazásra kifejlesztett alapelvet és technikát. A munka igenis lehet örömteli és kielégítő, és mivel a munka legtöbbünk életének fő tevékenysége, ennek tényleg meg is kellene valósulnia. Az itt található információk felhasználása pontosan ebben fog segíteni önnek.

A Dianetika és a Szcientológia alapítójaként L. Ron Hubbardot széles körben a modern kor egyik legbefolyásosabb írójának és humanitáriusának tartják. Írói karrierje több mint fél évszázadot ölelt fel, amelynek során az amerikai regényirodalom vezető alakja volt, illetve több mint 35 millió szónyi ismeretközlő művet hagyott hátra – ezek alkotják az emberi elméről és szellemről szóló legátfogóbb beszámolót, amely megadja a teljes szellemi szabadsághoz vezető egyetlen utat. Művei a mai napig összesen 71 nyelven, több mint 250 millió példányban keltek el a világon. Mindent összevéve ezek az anyagok 3000-nél is több felvett előadást és kb. 5000 írásművet tartalmaznak, amelyek közül 19 felkerült a New York Times bestseller listájára. Jelentős írói hagyatékáról 4 Guinness World Record is tanúskodik: ő a legtöbbet fordított, legtöbbet kiadott és a legtöbb hangoskönyvvel rendelkező író, illetve ő írta a legtöbbet fordított nemvallásos művet is. L. Ron Hubbard szellemi hagyatékának lényegét azonban a legjobban talán ez az egyszerű kijelentése fejezi ki: „Szeretek másokon segíteni, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait. Az ember ezeket az árnyakat annyira sűrűnek látja, és azok olyan súllyal nehezednek rá, hogy amikor felfedezi, hogy ezek csak árnyak, és képes átlátni és átsétálni rajtuk, és újra megfürödhet a napfényben, akkor rendkívül boldognak érzi magát. És attól tartok, én is éppoly boldog vagyok, mint ő.”