Ami elégikus, az elandalít - ami zajos, az felzaklat. Krusovszky Dénes versei mindkét hatást ismerik, éppúgy, mint a hirtelen eszünkbe jutó gyerekkori emlékek, amelyek megállásra késztetnek és felkavarnak. A látszólag visszafogott, valójában radikális szemléletű versek azt sejtetik, az emlékezés sosem ártalmatlan, valójában veszélyes. A jelen biztosnak hitt gátjai mögött robbanásra kész a múlt. Egy következetes költészet újabb állomásának lehetünk tanúi, amely egyszerre számol és számol le az elégikus szomorúsággal.
