Kőrizs Imre igazi \"régimódi költő\", ízlése és alkata szerint megrögzött kívülálló. Legtöbb verse azt kérdezi: milyen az élet, \"ez az egész\" - amelyet véges volta minden kisszerű esetlegességében is patetikussá növeszt. A pátoszt hozzá garantáltan a legjobb helyről (Horatiustól, Kosztolányitól, Weöres Sándortól) szerzi be, az olykor blődlibe hajlóan hiperkonkrét prózai ellensúly és a két elem -hagyomány és egyediség- kombinációja egy különleges költői észjárás terméke. A Horác-bóják közt Kőrizs Imre olyan szabadsággal és annyi leleménnyel úszkál, olyan újszerűen ómódi, hogy ideje felkapni rá a fejünket.
