Talán meglepő, de id. Alexandre Dumas (1802-1870) élete fő művének nem a testőrök kalandjait elbeszélő, hihetetlenül népszerű regényeit, és még csak nem is a fiatalok számos nemzedékét elbűvölő Monte Cristo grófját tartotta, hanem a Magyarországon alig ismert, Nagy konyhaszótár (Le grand dictionnaire de cuisine, 1873) című könyvét. Dumas az opus magnumról úgy nyilatkozott, azt szeretné, ha könyvét nem csak olvasnák, de a benne található ételleírásokat meg is főznék a minden ízre kíváncsi konyhaművészek. Franciául nem értő honfitársainknak ez eddig nem volt lehetséges, mert a szótárat majdnem másfél évszázad alatt egyszer sem fordították le magyarra, még rövidített formában sem. Ennek az egyedülálló gasztronómiai alapműnek a bevezetőjében Dumas nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összefoglalja az étkezési kultúra történetét a kezdetektől az 1860-as évekig. Az emberiség és az evés kapcsolatát szemléletes példákon mutatja be, majd a szótárrészben A-tól Z-ig veszi sorra kora ínyesmesterségének címszavait. Alapanyagokat, hozzávalókat, ételeket, konyhai eszközöket, főzési technikákat. A maga romantikus, anekdotázó, túláradó és életvidám (igaz, néhol ironikus, olykor már-már cinikus) modorában meséli el saját tapasztalatait, a történelmi tudnivalókat és a nagy mesterek fortélyait egy-egy fogás vagy konyhaművészeti fogalom kapcsán.