Jézus érintése azért történhetett meg a gyógyítások során, mert Isten Fia emberré lett, az érinthetetlen érinthetővé vált. Ez az előfeltétele annak, hogy a béna, a sánta, a vak, a megszállott, a bűnös megérinthesse Jézust. Ugyanez az oka minden Jézussal kapcsolatos illetésnek, érintésnek, minden isteni aptumnak, s végső soron ez a gyökere az igehirdetés érintésének is. Maga az igehirdetés akkor és csak akkor igehirdetés, ha az igehirdetésben Isten szavának és az ember szavának, a mennyeinek és a földinek a találkozása megtörténik. Ezt az illeszkedést egy új fogalommal homiletikai aptumnak nevezzük. A homiletikai aptum az igehirdetés inkarnációs pontja.
A könyvben a következő kérdésekre keressük a választ: Miért nem maradunk inkább csöndben? Milyen kapcsolatban van a klasszikus retorikai aptum a homiletikai aptummal? Mi a kapcsolat az inkarnáció, az igehirdetés és a beszéd között? Mit jelent az a reformátori tanítás, hogy Isten Igéjének hirdetése Isten Igéje? A kalcedóni dogma tükrében hogyan elválaszthatatlan, oszthatatlan, elkülöníthetetlen az igehirdetésben az isteni és emberi? Miért lehet és kell őszinte, akár megválaszolatlan kérdéseket feltenni az igehirdetésben?
