Kiss Gy. Csaba 75. születésnapjára!
„Egy szálloda étterme vagy kávéháza egy nagyvárosban. Tele vendéggel. Teát, kávét fogyasztanak, konyakot isznak. Mint rendesen. Egy kisebb társaság hangosabb a többinél, randalírozni kezd. A személyzet kihívja a rendőrséget. Negyedóra múlva rohamrendőrök törnek be a helyiségbe, kezükben a jellegzetes hosszú botok. Néhány perc alatt válogatás nélkül összevernek mindenkit, a vendégek egy részét a randalírozókkal együtt elhurcolják. Az egyik vérző arcú, összevert fiatalember az igazoltatásnál magyarázza, hogy apja a helyőrség egyik parancsnoka. Erre föl elengedik, de szigorúan megfenyegetik, nehogy bárkinek panaszt merjen tenni arról, ami vele történt.
Hátborzongató vicc napjainkból. A lengyel értelmiségi éjjel arra ébred, hogy dörömbölnek az ajtaján, vasakkal feszegetik. Fölriad, és az ajtóhoz megy. Kétségbeesetten kérdezi, ki az. A válasz: Gestapo. Na végre, sóhajtja [nem a lengyel ávó].” (1982. július 31. Részlet a naplóból)
Érdekes idők ezek. Kiss Gy. Csaba éppen a Szolidaritás megalakulásának idején fedezi föl Lengyelországot, erről szól ez a Napló, és persze párhuzamosan az itthon történtekről is… Ki emlékszik már a puhuló diktatúra napjaira? A naplót olvasva, felidéződik jó néhány történés…
A Felczak Alapítvány támogatásával.