Kiss Dávid verseit egyfajta komolyság jellemzi. Érett, néhol egyenesen bölcs ez a líra, amit érdekesen ellenpontoz szerzőjének fiatal volta. A komolyságot úgy értem, hogy nyilvánvalóan, minden igaz, amit leír: a tájak, az ősök, a beszédmódok, vagy a szerelmes elvesztése.
Az igazat persze ne tévesszük össze a valódival: Kiss Dávid versei néha váratlanul átcsúsznak a fantasztikumba, majd vissza: szlalomozik évtizedek és évszázadok között, nyelvek és nevek között, szerte a Kárpát-medencében. (Van is szójegyzék a kötetben!).
Én örömmel olvasom, örülök, hogy a költészetet lehet így is használni.
Nádasdy Ádám
