A századvégi mindent elárasztó nagy spleent a keleti ember merőben másként éli meg, mint a nyugati. Milyen sors vár a fiúra, akinek az édesanyja enyhén terhelt családból származik? Az anya nem képes, de nem is akar beilleszkedni az indiai kisváros mindennapjaiba, szüntelenül egzotikus állatokból és virágokból készült életekről fantáziál, sóvárgása tárgyait a lakás falaira, sőt minden rajzolható felületére oda festi, s a fiát Szampathnak, azaz Jó szerencsének nevezik el… Szampath kegyetlenül únja mindazt, ami az életében vár rá, az iskolákat, a munkahelyeket, a nősülést, a leendő gyereket, a pénzkeresést, és mindazt a macerát, amelyet életnek nevezünk. Egy szép napon, főnöke lányának esküvőjén aztán kitőr belőle mindaz, ami húsz év alatt felgyülemlett benne: először nőnek öltözve táncot lejt, majd anyaszült meztelenre vetkőzik a megrőkönyödött ünneplő sokadalom szeme láttára. Ezt követően nem akar többé semmi mást, csak felmászni egy hatalmas gyümölcsfára, szemlélni az eget, s szellők járását, a lombokat, a rovarokat. Megtalálja a számára egyetlen valóságos életet, amelytől több nem akar megválni. Legnagyobb gyönyörűségét a fajára költöző majomcsapatban leli. A társadalom azonban nem képes lemondani Szampathról: Majom Szentembert csinálnak belőle. Ebből a csapdából már csak egy hatalmas gyümölccsé változva, kedvenc majmai segítségével menekülhet. A vérbő humorú szatirikus regény fordulatos, letehetetlenül izgalmas, és az európai olvasóra úgy hat, mint egy ismeretlen egzotikus fűszer.
