Göncz Árpád életútja, politikai nézeteinek fejlődése a magyar demokrácia születésének története is. A rendszerváltás utáni első köztársasági elnökről mind ez idáig nem jelent meg sem magyar, sem angol nyelvű életrajz. A kelet-közép-európai történelmet kiválóan ismerő dél-koreai professzor munkája e hiányt pótolja.
A kötet alapos tárgyi tudással, a témában való példátlan jártassággal és nem utolsósorban az idegen objektivitásával mutatja be Göncz árpád életútját. Teszi ezt úgy, hogy a korszak történelmi, politikai és társadalmi problémáinak összefüggésében rajzolja meg e különleges életrajzot. Ismerteti, milyen fejlődésen mentek keresztül Göncz politikai nézetei, s ezek mennyiben határozták meg köztársasági elnöki munkásságát, fontosabb döntéseit.
…tíz esztendővel ezelőtt ruházta rám az Országgyűlés a Köztársaság elnökségének – a nép első szolgájának – tisztét… Az alkotmány pontosan megszabta a tisztség jellegét és betöltőjének feladatát: „A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, s őrködik az államszervezet demokratikus működése fölött.”
Kifejez és őrködik. Ez nem hatalmi jogosítvány… Szolgálatának hitelét csak a szavai, azok meggyőző ereje, igazságtartalma támasztja alá. Ha e szavak az ország népének – a nép többségének: gazdagnak-szegénynek, tanultnak-tanulatlannak – vágyait, aggályait fejezik ki.
Ha igen, a Köztársaság elnöke akár az ország élő lelkiismerete, népének szószólója is lehet.
Aki ebben a minőségben magának a népnek felelős. Erkölcsi értelemben.
A békességszerzésre – nekem – egyetlen eszközöm volt: az emberi szó. Lehet, hogy tévedtem. Nem is egyszer. Lehet, hogy kimondtam, amit nem kellett volna. Lehet, hogy hallgattam, amikor szólnom kellett volna. De a csönd néha a szónál is messzebbre hangzik.
Négy kormánnyal dolgoztam együtt. Egyikükkel sem értettem mindenben egyet. De jó szándékukban nincs jogom és okom kételkedni… Eredményeikért elismeréssel tartozom mind a négynek. Az országnak meg tisztelettel jövőbe tekintő kitartásáért. S hálával hazánk valamennyi polgárának, határainkon túl élő magyar testvéreimnek erőt adó és iránymutató szeretetükért. Végezetül: hadd mondjam ki azt az egyetlen mondatot, amit Isten segítségével közösen végzett tízévi munkánk utolsó napján joggal és okkal mondhatok: KÖSZÖNÖM, MAGYARORSZÁG!
(Részlet Göncz árpád elnöksége végén mondott beszédéből)
