Khaled Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében ar-ról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámula-tosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsül-jük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennün-ket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók – amikor a leg-inkább számítanánk rájuk. Miközben lap lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelem-gazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.
És ha egy nap valami hatalmas, lapos pusztaságban vándorolva elfogja a kétségbeesés, majd megáll egy helyben, lehunyja a szemét, és a sólyomtollra gondol, amit Pari a sivatagban talált. Elképzeli, ahogy kihullik a madár tollazatából fent, a felhők között, majd’ egy kilométerrel a világ felett; pörög, forog az örvénylő levegőben, a rohanó szelek sok-sok kilométeren át kergetik a sivatag, a hegyek fölött, és végül leér a földre – bármilyen valószínűtlen is, pontosan annak a kőtömbnek az aljában, ahol a húga megtalálja. És akkor majd elcsodálkozik, és feléled benne a remény is, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek. És bár ennél több esze van, ettől majd megerősödik a szíve, kinyitja a szemét, és továbbmegy.