Ez a kötet (mely a szerző szinte valamennyi, az iszlámról eddig megjelent művét szintetizálja) alapvetően azzal a céllal íródott, hogy bevezetést nyújtson az iszlám középkori (7-15. századi) nevelés- és művelődéstörténetébe. Az iszlám vallás alaptanításainak, fő irányzatainak, világképének, ember- és gyermekszemléletének bemutatása mellett a régi muszlim pedagógiai művek sokszempontú jellemzése, fordítás- és hatástörténetük vázolása éppúgy helyet kapott a kötetben, mint az egyes iskolatípusok kialakulás- és fejlődéstörténetét, működési feltételeit, oktatási tartalmait és módszereit elemző fejezetek. A könyvben fontos helyet foglalnak el a középkori iskolák mindennapi világát, a tanári hivatást és a diákok életét bemutató részek, és az iskolán kívüli művelődés színtereit -a csillagvizsgálókat, a zeneiskolákat, a könyvtárakat, a kórházakat és más helyszíneket- feltáró alfejezetek. Kiemelt helyen áll továbbá a muszlim nevelés- és tudománytörténet európai hatásainak áttekintése, a muszlim ismeretanyag és oktatási-vitatkozási-érvelési módszerek kontinensünkön való jelenléte és recepció- illetve hatástörténete. A mű minden eddigi magyar nyelvű összefoglalásnál részletesebb historiográfiai áttekintést nyújt arról is, hogy a 19-20. századi hazai és nemzetközi neveléstörténet-írásban hogyan ábrázolták az iszlám nevelésügyet.
