Kerényi Mari könyve azzal ragadott meg, hogy egyáltalán nem tanáros, miközben minden mondatából lerí, hogy a szerző ízig-vérig tanár. Olyan tanár, akiről a legnagyobb sértés lenne, ha „tanárosan” azt mondanám, hogy szereti a gyerekeket. Nem: ő nem általában a gyerekeket szereti, hanem minden egyes gyerekben meglátja azokat a speciális szerethető tulajdonságait, amelyek miatt az a gyerek konkrétan imádnivaló. És mivel ezeknek a konkrét imádnivaló dolgoknak egy jó részét a hivatalos iskola utálja és kiveti magából, a szerző alapított egy olyan iskolát, ahol lehet mindezeket szeretni. (Mérő László)
Akarsz remek – szívszorító, vicces, magával sodró – történeteket olvasni kisebb és nagyobb gyerekekről és a velük élő felnőttekről („tanárokról”) és szobákról, fákról, mozgó padsorokról, beszélő falakról? Mert akkor ez a te könyved! (Vekerdy Tamás)