„Az egyik képen három fiú, zsebre dugott kézzel. Találgatom; talán Pál, Isti és Dávid. Nagyapám, ha ő az, egy fejjel kimagaslik közülük, középen áll öltönyben, keménygallérral, gomblyukából aranylánc kúszik mellénye órazsebébe. Bal szélen Isti, Páltól örökölt bricsesznadrágja alól térdzokni simul legendás focistalábaira, és magas szárú cipőben végződik, a jobb szélen nagykabátban Dávid, rövid lábain harmonikázik a nadrágszár. Mindhárom fiú arcán maszk, bizonyára farsangra készültek. Pál és Isti maszkjára vörös bohócszájat pingáltak, Dávidé szenvtelen, de kackiás bajusz díszíti, ami egy gyerek fején csaknem olyan ijesztő, mint a másik kettő mosolya. Az arcunk érzelmekről, jellemről, értelemről árulkodik, sőt gyakran sorsról is; a három fiúnak a képen nincs arca, maszkjuk mögül kihívón tekintenek a kamerába, mintha azt üzennék: találjuk ki magunk a sorsukat.”
„Meg tudod változtatni a múltat? Nem, ugye? Pedig sokan megpróbálják, különösen manapság. A jövőt sem lehet megváltoztatni, csak ha mi változunk meg.”
