Szegény, boldog-boldogtalan Jókai Móric. Hosszú élete és irodalmi pályafutása során sok dicsőségben volt része, ám ami a nőket illeti, nem volt szerencséje. Mindkét házassága botrányt okozott: az első csak családi és baráti környezetében, a második - ötven évvel később - már országra szóló, zajos ribilliót. Kétszer nősült, s mindkétszer színésznőt vett feleségül. Talán ez volt a baj. Talán, ha civil arákat vezet oltár elé, csöndben marad az ezerfejű cézár, a színházénál semmivel sem kíméletesebb irodalmi közvélemény. Persze, nem ez volt a legfőbb szálka a kívülállók szemében ( s ilyenkor mindenki kívülálló, a legközelebbi rokon, még az édesanya is, mert egy szerelem, s egy abból következő házasság két ember legszentebb magánügye). A korkülönbség borzolta föl, sőt, sokkolta a hagyományokon nevelkedettek érzéseit. Laborfalvi Róza nyolc évvel volt idősebb, Grosz Bella több mint ötven évvel fiatalabb Jókainál. Bevezetésképp ennyi talán elég is lenne az olvasók kíváncsiságának felcsigázására. El kell azonban mondanunk még egyet-mást e kötet jellemzőiről. Ez nem irodalomtörténeti szöveggyűjtemény, csak Jókai magánéletére vonatkozó írások, levelek, cikkek, életrajz-részletek olvashatók benne. Többségük kortársi emlékezés, vagy épp vita, hiszen a múlt század elejéig nagyjából mindent elmondtak a szemtanúk és a közvetlen utókor, amit nagy mesemondónk házasságairól tudni lehetett. Úgy is Iehet olvasni ezt a könyvet, mint egy regényt: aki hagyományos módon, az elején kezdi és végigolvassa, egymással olykor élesen ütköző állítások tükrében formálhat önálló véleményt a legnépszerűbb magyar író magánéletéről. Eldöntheti, boldog avagy boldogtalan volt-e Jókai Mór élete.