Sejer felügyelő kibogozhatatlannak tűnő bűnténnyel találja szemben magát. Vajon kinek állhatott érdekében, hogy meggyilkoljon egy tizenöt éves lányt, a helyi kézilabdacsapat egykori üdvöskéjét? A kamaszlány lemeztelenített holttestére egy tóparton találtak rá – bármiféle nyom és szemtanú nélkül. Minden csupa ellentmondásnak tűnik, miként az sem megnyugtatóan tisztázott, miért is hunyt el néhány hónapja egy környékbeli kétéves kisfiú? A titokzatos bűnügy kiderítése hasonlít a perzsaszőnyeghez: a szélén a vastag sáv csupán keret, ám a közepe felé haladva egyszer csak felfedi a lényeget. „Mi az, ami leginkább megfogta a krimiírásban?” – kérdezték Karin Fossumot egy riportban. Az írónő ekképpen válaszolt: „A dráma. A tragédia. A pszichológia. A misztikum”. és való igaz, Karin Fossum krimijeiben mindegyik vonás „tetten érhető”. Fossum igazi írói tehetség, aki olyan árnyalt karaktereket teremt krimijeiben, melyek ritkaságszámba mennek a bűnregények műfajában. Megragadja cselekménye légkörét, a viszonylagos elzártságban élő északi vidéket és lakóit. Tökéletesen adja vissza azt az atmoszférát, melynek látszólagos békéjét a mélyben lappangó indulatok és félelmetes titkok valósággal szétfeszítik. A 2004-ben megszületett Sejer-krimik főszereplője nem „csodanyomozó”, nem valamiféle sztárrendőr, hanem precíz, megfontolt, munkáját alaposan végző, rendkívül szimpatikus, tapasztalt nyomozó, aki lépésről lépésre cserkészi be a „vadat”. Okosan, megfontoltan, a maga útját járva. Részlet a könyvből: „Sejer tekintete reflexszerűen a földútra tapadt. Nem mintha attól félne, hogy megbotlik valamiben. Avatott szeme nyomokat keresett. Ha tényleg történt valami odafent, nem árt előrelátónak lenni. Tizenhét perce gyalogoltak, amikor a világosság végre megint áthatolt a ritkásabb faágak között. Egyszerre csak megpillantották a sima víztükröt. A tó vize nyugodt volt, mérete alig nagyobb egy bányatóénál. úgy lapult a fenyők árnyékában, mint valami titkos szoba. Tekintetük körbejárt. Először a tavat szegélyező nádason, majd megpihent a partra leginkább hasonlító keskeny szakaszon. Elindultak annak az irányába, tisztes távolságot tartva a nádastól. Amikor közelebb értek, kénytelenek voltak megállapítani, hogy a part mindössze három-négy nagyobb követ jelent, amelyek elegendők ahhoz, hogy azt a kicsi részt legalább ne nője be a nád. Feltehetőleg ez az egyetlen olyan része a tónak, ahol le lehet menni egészen a vízig. Az iszapos vízben egy nő holtteste feküdt, oldalára fordulva, háttal feléjük; testét csupán egy fekete esőkabát takarta. Amúgy teljesen meztelen volt.”
A sorozat kötetei:
Ne nézz vissza Indiai feleség Aki fél a farkastól Az ördög tartja a gyertyát Aki mást szeret