A magyar mangalica őseivel – a bakonyival és szalontaival együtt – évszázadokon át a magyarság egyedüli zsír- és fehérjeforrásaként szolgált: a 150 éves török uralom alatt a pusztákon, mocsarakban bujdosó magyarok élete függött az edzett, gyökereken, sáson, erdei makkon megélő sertésektől, ezekre a török vallása miatt nem tartott igényt. A mangalica e hagyományok örököse: nem csak jóízű, de koleszterintartalmában, zsírsav összetételében is jobb, mint a ma elterjedt sertésfajták. E könyv hiánypótló mű, melyben nemcsak a mangalicából eredeti receptek alapján készült ételek, hanem a mangalica tartásához kötődő hivatásokat és népszokásokat is igyekszünk olvasóink elé tárni.
