Eleink, a Monarchia polgárai számtalan változatos írott és képes formában érintkeztek egymással. Hírt adtak a gyerekek születéséről, házasságkötésekről és szeretteik haláláról; küldözgettek üdvözlőlapokat és fényképeket a legkülönfélébb alkalmakra; ajánlgatták portékájukat plakátokon, röplapokon és kávéházi számolócédulák hátán; följegyezték táncosaik nevét díszes táncrendekre; színes kis jutalomképekkel vagy szentképekkel méltányolták a nebulók iskolai előmenetelét; takaros füzetkékben rögzítették asztaltársaságuk vagy temetkezési egyletük szabályait; ex librisek büszkélkedtek a könyvekben. És szerencsénkre mindig akadt, aki eltett emlékbe egy-egy színház- vagy mozijegyet, villamosbérletet, arcképes vasúti igazolványt, bőröndcímkét, cselédkönyvet, tagkönyvet, immár sehová sem ér-vényes útlevelet, értékét vesztett részvényt, lejárt számlát. Ezekből kerekedik ki most tarka és eleven kép a hajdanvolt Magyarországról, nagyszüleink, dédszüleink hétköznapjairól és ünnepeiről.