Marie-Aimée de Rohan-Montbazont tizenhét évesen adták férjhez az ifjú XIII. Lajos király jóbarátjához, Charles d’Albert-hez, Luynes dúsgazdag, de könnyelmű hercegéhez. Marie álmodozásra indított minden férfit akár a királyt vagy a pápát is! Mindene megvolt: vonzerő? ragyogás báj szépség s egyben élénk szellem és ellenállhatatlan életöröm. Mosolya minden szívet megnyitott elő?tte áradó nevetése megenyhítette a legszigorúbb matrónákat is. S most nem sokkal azután hogy megözvegyült királyi parancsra mennie kell... Tizenhat vaspatkó száguldva kopogott az úton maga után húzva egy címertelen hintót amelynek lehajtott bő?r függönyei elrejtették utasait. Fázós áprilisi nap volt 1622-ben. Késő?re járt és még a teljes sötétség beállta elő?tt meg kell érkezniük úti céljukba. A zöld bársony kárpittal kipárnázott hintó belsejében két hölgy ült némaságba burkolózva. Párizs óta egyetlen szót sem váltottak. Egyikük a csinos társalkodónő? aggódva pillantott úrnő?jére: a hercegnő?t még sosem látta ilyen feszültnek. Mi lelhette a királyság legszebb és legirigyeltebb hölgyét?
